Rosszul kezdődött.
Dani (a 2. hörcsögöm) már laposan ment, kúszott.
Éreztem hogy itt az ideje elbúcsúzni tőle.
Meg is halt azon a napon. Nem sírtam. De fáj, hogy elment.
Pár nap múlva fájt a torkom. Találkoztunk (anyával) az ismerősünkkel,
és mondta hogy az apja beteg, és a hörcsögét nem tudják hová vinni.
Gondoltunk egyet (azért én némán gondoltam a torkom miatt), és
azt mondta anya, hogy elvisszük. Pedig ő mondta hogy több
szőrmókom nem lesz. Vasárnap már el is mentünk érte.
Az infók róla:
Végül is minden rosszban van valami jó.
Hírek
Hamarosan nyílnak új oldalak! Névnapos, szülinapos, és a meglepetés!